Történet

Iparostanonc iskola

A múlt század utolsó évtizedeiben kialakuló magyar iparoktatási rendszer gyökerei 100 évvel korábbi időre, Maria Terézia uralkodásának utolsó éveire nyúlnak vissza. A népoktatás állami megszervezésével egyidőben indult meg az iparosképzés intézményes formája, a királyi rajziskolák révén.

Az egész országban a rajziskolákat több-kevesebb rendszerességgel látogató tanoncok száma nem lehetett néhány száznál több, pedig az inasok 1777-es statisztikája szerint 4671 iparos tanuló dolgozott és tanult az országban. A helytartótanács 1795-ben szigorú rendelkezéseket léptetett életbe az iparos tanoncok iskolába járásának előmozdítására.

Négy évvel a közoktatási törvény megalkotása után, 1872-ben a 8-as törvény intézkedett arról, hogy az iparos mesterek tanoncaikat képezzék a szakmában és küldjék tanonciskolába. Az 1884. évi 17. törvény tette a helyi önkormányzatok kötelességévé a tanonciskolák megszervezését és fenntartását. Még e törvény megalkotása előtt Zichy Jenő gróf bejárta az országot, szervező körútjuk – Péter József miniszteri biztossal – eredményeképpen mintegy 70 településen indult meg a tanonciskolák létesítése.

Az iparos tanonciskola felállítására Móron is hamarosan sor került. Képviselőtestületi gyűlésen a megszervezésről már 1883-ban szó volt. Az elöljáróság az ismételt felhívásokra már nem tudta az ügyet tovább halogatni, a községi iskolát ajánlották fel a célra és évi 100 forint támogatást.

1846-ban a helytartótanács elrendelte a vasárnapi iskolák általános megszervezését.

Négy évvel a közoktatási törvény megalkotása után, 1872-ben a 8-as törvény intézkedett arról, hogy az iparos mesterek tanoncaikat képezzék a szakmában és küldjék tanonciskolába. Az 1884. évi 17. törvény tette a helyi önkormányzatok kötelességévé a tanonciskolák megszervezését és fenntartását. Még e törvény megalkotása előtt Zichy Jenő gróf bejárta az országot, szervező körútjuk – Péter József miniszteri biztossal – eredményeképpen mintegy 70 településen indult meg a tanonciskolák létesítése.

Az iparos tanonciskola felállítására Móron is hamarosan sor került. Képviselőtestületi gyűlésen a megszervezésről már 1883-ban szó volt. Az elöljáróság az ismételt felhívásokra már nem tudta az ügyet tovább halogatni, a községi iskolát ajánlották fel a célra és évi 100 forint támogatást.

Az ipartörvény értelmében a céheket ipartársulatokba tömörítették. 1871. augusztus 4-én a járási földszolgabíró hivatalosan feloszlatta a móri céheket. A Móri Ipartársulatot a szabók, szűcsök, asztalosok, cipészek és a kereskedők alakították meg. Nem csatlakoztak a csizmadiák és a takácsok. Ők külön-külön 1873-ban és 1874-ben önálló ipartársulatot hoztak létre. Az ipartörvény értelmében a társulatoknak tanonciskolát, segélyező egyesületet, korházat kellett fenntartaniuk. Erre a móri általános ipartársulat, a két legerősebb szakma különválása miatt képtelen volt. 13 év múlva a társulatok megszűntek és ipartestületté alakultak át. A móri járás területén 1884. végén 180 iparos és kereskedő tanoncot írtak össze, ugyanekkor 154 iparos segéd kapott munkakönyvet. Az ipartestületek kötelessége volt, hogy az iparosok szakszerű képzéséről gondoskodjanak. A móri ipartestület vezetői a megalakulás után Ebner Mihály, Reich Alajos és Stoffer Mihály voltak.

A móri iparostanonc iskola 1885-ben kezdte meg működését. Első igazgatója Konetsny Gyula volt.

Induláskor egy előkészítő és egy I. osztályt szerveztek, 45 illetve 77-es létszámmal. A második évben 1886/87-es évben az előkészítő osztályban 30, az elsőben 44, a másodikban 31 tanoncot írtak be, és bár egy osztállyal, évfolyammal több volt, mint az első évben, a létszám 122-ről 105-re csökkent.

Az első teljes, 4 évfolyamos tanév az 1887/88-as volt, ennek adatait részletezem a továbbiakban.

Az osztály létszámok beiratkozáskor:

Előkészítő osztály:	28
I. osztály:	46
II. osztály:	20
III. osztály:	19
Összesen:	113

 

Szakmák szerint:

cipész	15	kereskedő	23
szabó	12	bognár	2
köteles	1	sütő	2
kádár	5	borbély	3
asztalos	8	kovács	2
kárpitos	4	mészáros	5
csizmadia	5	kosárfonó	2
szíjgyártó	2	kéményseprő	2
lakatos	7	kalapos	1
kőműves	1	nincs feltüntetve	11

Az 1887/88-ban beiratkozott tanoncok életkora:

Életkor	E	I.	II.	III.	Össz.
l2 éves	1	4	–	–	5
l3 éves	1	10	–	–	11
l4 éves	2	10	4	3	19
15 éves	12	12	10	6	40
l6 éves	5	6	5	5	21
l7 éves	4	2	1	3	10
l8 éves	2	2	–	2	6
22 éves	1	–	–	–	1

Az iskola egy tanítóval kezdett, de az 1896/97-es tanévtől kiegészült két tanerőre, a második tanító Hruschka Antal volt. Évente a beirottakhoz képest 10-15 %-kal kevesebben végeztek, a leggyakoribb bejegyzés: felszabadult. A minősítés hónaponként történt az előzőekben ismertetett tantárgyakból, szeptembertől júniusig (10 hónap).

A tanulásbeli előmenetel jelzése:	1 jeles
	2 jó
	3 elégséges
	4 elégtelen

 

A magaviselet jelzése:	1 jó
	2 szabályszerű
	3 kevésbé szabályszerű
	4 nem szabályszerű (rossz)

Bejegyzések a naplóba az 1892/93-as tanévben: “Difteritis betegség miatt jan.09-től febr. hó 15-ig szünet volt.” 1893/94-ben: „December 17- től január 20-ig betegség miatt hatóságilag beszüntettetett.”

A tanonciskolában az oktatás hétköznapokon és vasárnap folyt. A vasárnap este 6-8 között tartott rajzórák mellett a többi tantárgyat hétköznap oktatták. A tantárgyak szakmai ismereteket nem tartalmaztak, a hangsúly az írás, olvasás, számoláson volt és természetesen a rajzon.

Sok volt a hiányzás, részben a tanoncok, részben a mesterek hibájából. Hiányzásokra vonatkozó bejegyzéseket 1898/99-es tanévtől kezdődően találunk az anyakönyvekben. Az igazolatlan hiányzásokért először megintették a tanonc mesterét, ismételt mulasztás esetén pénzbírságot alkalmaztak, amit a főszolgabíró hajtott be. A bevételeket taneszközök vásárlására fordították.

Az iparostanonc iskolában a tanulók mesterségét tekintve feltűnően sok a cipész, csizmadia, szíjgyártó, kádár, bognár és elsősorban a kereskedő. A kereskedők viszonylag nagy száma természetesnek vehető, hiszen Móron a 19. század közepétől jelentősen fejlődött a kereskedelem.

A másik öt kiemelt szakmának fontosságára a község gazdasági viszonyai adják meg a választ. A gazdaság domináns tényezője a mezőgazdaság volt. Az egykor két nagy uradalomra osztott faluhatár a század utolsó harmadában széttöredezett, de a jól termelő gazdaságok megmaradtak. Az 1830-as években a Lamberg és Luzsénszky család fele-fele részben birtokolt több mint 13000 kat.hold területet, melyből a szántóterület megközelítette az 5000 kat.hold nagyságot. A Luzsénszky családnak kimagasló eredményeket elérő sertéstenyészete volt, de Országos hírű volt a Tímár-pusztai ménes és tehenészet is.

A község több mint 18000 kat. hold területéből 2200 kat. holdon szőlőt műveltek. A 80-as évek közepétől ennek 58 %-a kipusztult, de a filoxera vész elmúlása után 1891-től megkezdődtek az újratelepítések.

1888-ban községi üzemként létesült a vágóhíd, a mészárosokat és henteseket kötelezték, hogy a közfogyasztásra szánt állatokat a vágóhídon vágják le.

A fenti gazdasági szerkezetet figyelembe véve érthető a cipész, csizmadia, szíjgyártó, valamint a bognár, kádár tanoncok viszonylag magas száma.

A Fejér megyei királyi tanfelügyelőség nem volt megelégedve az iparostanonc iskolai rajzoktatással. Még 1909-ben is bírálták az iskolát, mert nem műszaki szakember tanította a rajzot.

Ebben a tanévben az	előkészítő osztályba	19
	I. osztályba	39
	II. osztályba	27
	III. osztályba	17-en jártak
	összesen:	102

tanulót a községi népiskola tanítói tanították “óraadóként”.

A 102 tanulóból 17-et írtak be német nemzetiségűnek. A móri lakossági összeírások egészen más nemzetiségi összetételt mutattak ki. Erőteljes volt az asszimiláció, a német hangzású nevűek nem mind vallották magukat németnek, ebben az időben jelentek meg – más iskola anyakönyveiben is – a német-magyar illetve a magyar-német anyanyelvi meghatározások. Az asszimiláció az iparosok, kereskedők körében gyorsabb volt, mint a földművesek esetében, ennek nyilvánvaló oka, hogy az iparos, kereskedő az anyag-áru beszerzés, értékesítés, a szerződéskötések, levelezések kapcsán jóval többet használta a magyar nyelvet, mint amennyire rákényszerült – ha erre egyáltalán sor került – a földműves.

A tanoncok előképzettsége a század első éveiben egyre inkább emelkedett, megjelentek még a polgári iskola végzettjei is. Ők csak a rajzórákat látogatták, írás – olvasás – számolás-beli ismereteik elegendőek voltak és szakmai ismereteket amúgy sem tanítottak még az iparostanonc iskolában, kivéve a “szakmabeli rajzot”.

Az 1877. évi szeptember 10-én kiadott 23042. sz. ideiglenes tanonciskolai szabályzat heti 11 órát állapított meg, de ezt az 1882. évi 23439. V.KM. sz. tanonciskolai szabályzat heti 7-re csökkentette. (Ehhez eleinte nem kötelező jellegű hittan óra járult.) A vizsgált időszakban ez a szabályzat volt érvényben.

Az iskola fenntartási költségeit részben a község, részben az ipartestület fedezte, de például 1906-ban az állam is hozzájárult a kiadások fedezéséhez 360 koronával.

Az első világháború után 1921-27 között az iskola igazgatója Hruschka Antal volt, őt követte Borszéki Lajos egészen 1950-ig az iskola átalakításáig.

A tanulói létszám 1929-ben haladta meg utoljára a 100 főt. Kevesen jártak az iskolába az 1933/34 és 1934/35-ös tanévben, ettől eltekintve a létszám jelentős csökkenését az 1944/45 és az 1945/46-os tanévben észlelhetjük. Figyelemre méltó, hogy a háború utáni években újra jelentkezett az igény az iparostanonc oktatás iránt, 1947-ben a beiratkozottak száma ugrásszerűen megnőtt.

A két világháború közötti időszakban a bányászatnak nem volt jelentős hatása a szakmai oktatásra. A szénbánya nem képzett tanulókat, üzemi jellegű tanoncképzés 1948 előtt nem volt Móron. Az iparostanonc iskolában 1950-ig fennmaradtak a vegyes osztályok, egy szakmát sem tanítottak kiemelten.

Összehasonlítva az 1932/33 évi szakmákra vonatkozó adatokat, az 1938/39-es adatokkal a természetesnek vehető kisebb ingadozások mellett csak a következő, inkább irányt jelző, mint abban az időben lényeges eltéréseket lehet felfedezni:

• megjelentek új szakmák, mint mechanikus, műszerész
• nőtt a kovácsok, lakatosok, kereskedők száma
• kádár és bognár inas mindössze 2 volt a vizsgált években

Az iparostanonciskola anyagi helyzetét vizsgálva, a következőket állapíthatjuk meg: az iskola költségvetésének bevételi oldala 3 tételből adódott:

• az 1884 évi 17-es tc, valamint az 1722. évi 12.tc alapján befolyó ipardíjak, engedélydíjak és pénzbüntetések úgyszintén az utóbbi törvény 121. § alapján befolyó pénzbírságokból
• tandíjakból, melynek összege egy tanuló után 1924-ben 25000 1937-ben 2 Pengő 40 fillér
• ifjúsági könyvtári illeték, egy tanuló után 1924-ben 2000 korona, 1937-ben 40 fillér

Községi hozzájárulást – ebben az időszakban – az iskola nem kapott. A bevétel a következő volt (előirányzott összegek):

1924/25-ben	3962000	korona
1925/26-ban	4963000	korona
1927/28-ban	1023	pengő
1937/38-ban	418	pengő

A kiadások oldal első fejezete a díjazásokat tartalmazza, tehát a tanítók, hitoktatók, iskolaszolga díjazását és az iskola igazgatójának tiszteletdíját. A második fejezetbe tartoztak a következők:

• tanulók könyveinek, rajz és írószereinek költségei, a könyvjutalmak fedezete, szakfolyóiratok előfizetési díja
• fűtés, világítás költsége
• felszerelésekre, könyvtár gyarapításra fordított összegek

Ezek a kiadások két különböző év esetében a következőek voltak:

Kiadások	1924/25	1937/38
1./Díjazások	13012000 K	1725 P
2./ tanulók könyvei stb.	1400000 K	360 P
fűtés, világítás	4600000 K	200 P
felszerelések	3780000 K	75 P
Összesen:	22792000 K	2360 P

Összehasonlítva a bevételi oldalt a kiadásokkal kitűnik, hogy az iskolának messzemenően nem volt elegendő bevétele a kiadások fedezésére. Ezt a megállapított állami támogatáson túl az állam esetenként “rendezte”, nem hagyva szó nélkül a községi hozzájárulás elmaradását: “…értesítem Tanfelügyelő urat, hogy a móri iparostanonciskola részére az 1927/28 tanévre a rendelkezésre álló hitelhez képest 250 pengő államsegélyt utaltam ki a postatakarék pénztár útján… a tanonciskolának, mint községi intézménynek a fenntartásáról az iskolafenntartó tartozik ugyan az évi költségvetés keretében gondoskodni, de a miniszter úr ezidő szerint még az iskola zavartalan működését a fenti méltányosan megállapított államsegéllyel kívánta előmozdítani. A most kiutalt segély felhasználását a miniszter úr hivatalom útján a számvevőséghez beterjesztendő iskolaévi zárszámadásnak felülvizsgálata kapcsán fogja ellenőrizni.

A miniszter rendeletéből
Dr. Hoor Károly
miniszteri osztálytanácsos”

Az iskolában a helyi felügyeletet az Iparos Tanonciskola Felügyelő Bizottsága látta el. Illetékessége a tanítók, igazgató megbizatása, a vizsgák ellenőrzése, az iskola ügyvitelének és költségvetésének ellenőrzésére terjedt ki. A 2216/1938. augusztus 13-i jegyzőkönyvből megállapítható, hogy szakképzett tanárok nem jelentkeztek a móri iparostanonciskolában meghirdetett állásokra, a tantestületben hosszú évek során kevés változás történt. “Az elnök megállapítja, hogy a V.KM. 45500/38. sz. rendeletével úgy intézkedett, hogy az egyetemet, illetve főiskolai végzettségű állástalanok elhelyezkedése érdekében az 1938-41. tanévekre heti 12 órát főiskolai végzettségű állástalanoknak kell juttatni…. a pályázati hirdetés a Néptanítók lapja 1938. évi jún. hó 01-i számában megjelent, továbbá közzététetett a Magyar Iparosnevelés folyó év jún. hó 20-i számában is. Megállapítja a választási elnök, hogy a meghirdetett állásokra egyetemet illetve főiskolát végzett állástalan pályázó nem jelentkezett.”

A választás eredményeként a közismereti tantárgyakat és a rajz órákat az alábbiak szerint osztották be:

Közismereti tantárgyak:

I. osztályban	Borszéki Lajos heti 2 óra
	Kőrösi Ödön heti 3 óra
II. osztályban	Borszéki Lajos heti 3 óra
	vit. Borbély Imre heti 2 óra
III. osztályban	Kellner Ferenc heti 3 óra
	Kőrösi Ödön heti 2 óra

Rajzoktatás:

I. osztályban	vit. Borbély Imre heti 3 óra
II. és III. összevont oszt.	Kellner Ferenc heti 3 óra

Az igazgatói választás nyílt szavazásán Borszéki Lajos nyert a másik jelentkező Földes Ferenc polg. isk. igazgató ellenében.

A különböző tantárgyak éves tanmeneteit a csákvári körzeti tanfelügyelőhöz kellett eljuttatni. Jóváhagyásuk általában megjegyzésekkel, a hiányosságok pótlására vonatkozó felszólításokkal érkezett vissza: “Az iparos életében annyira szükséges beadványok ismertetésére és készítésére igen helyesen nagy gondot fordít. Az üzleti levelezéshez tartozó postatakarékpénztári forgalomban használatos nyomtatványok, továbbá a bizalmas levelek és táviratok ismertetését még pótlólag állítsa tanmenetébe… Az előírt tananyag felbontása jó, eléggé változatos a számolás a méréssel. A henger köbtartalmának és felületének számítását pótlólag állítsa még tanmenetébe. “(Fejes István körzeti tanfelügyelő észrevételei.)

Az iparos tanoncoktatás úgy Móron, mint az egész országban sokat küzdött az iparos pályára készülő ifjúság alacsony iskolai előképzettsége miatt. Az elemi iskolák színvonalának emelkedése a 20. század közepére, valamint a polgári iskola beindulása és megerősödése lehetővé tette az előkészítő osztály megszüntetését 1932-től.

Az iparostanonciskola a vizsgált időszak végéig a mai Wekerle utcai községi iskola épületében működött, délutáni oktatással. Az utolsó évben költözött a Trauttenberg féle “Zöld kastély”-ba (ma a Perczel Mór szakközépiskola kollégiuma, a Dózsa György u. – Deák Ferenc u. sarkán). Abban az időben és egészen 1963-ig a Deák Ferenc utcának a Szent István tér és az Érmellék utca közti szakasza nem létezett, ezen a területen volt a Láncos kastély és a Trauttenberg kastély kertje.

Az 1947/48-as tanévben a 27 fős első osztály osztályfőnöke Kapuvári Károly volt. A második osztályt, 31 főt Horváth István, a harmadik osztályt, 19 főt Kellner Ferenc vezette. Az iskola igazgatója Borszéki Lajos volt. Őt az előző években – frontszolgálata idején – Kellner Ferenc helyettesítette.

Az utolsó évben a következő tantárgyakat oktatták, értékelték az iparostanonciskolában:

Tantárgy	I.oszt.	II.oszt.	III.oszt.
Hit és erkölcstan	+	+	+
Magyar	+	+	+
Földrajz- történelem	+	–	–
Számtan, mértan	+	+	–
Természettan-vegytan	–	+	+
Polgári, közigazgatási ismeretek	–	–	+
Ipari könyvvitel	–	+	+
Szabadkézi és mértani rajz	+	+	–
Alkalmazott szabadkézi rajz	–	–	+
Írásos és rajzmunkák külalakja	–	+	+
Magaviselet	+	+	+

A móri iparostanonc oktatás több mint félévszázados története lényegét tekintve megegyezik a magyar iparostanoncoktatás történetével. Az iskolaszervezeti kérdések tekintetében sem az 1884-es sem az 1922-es ipartörvény nem hozta meg a tanoncoktatás számára mindazt, ami az iskolák sikeres működése elől az akadályokat elháríthatta volna, a viszonyok nem voltak még alkalmasak erre. Emiatt a tanoncoktatásnak nem volt meg az a súlya, amely őt a nemzetnevelés szempontjából megillette volna. A móri tanonciskola is bérelt helyiségekben működött, nem volt saját főállású oktató személyzete, tanítóinak nem volt meg a kellő felkészültsége a szakmabeli oktatásra. A tanulók előképzettségének emelkedése az eredményekben is lemérhető volt, az iskola jelentőségét növelte, az 1936. évi 7-es tc. előírása, miszerint a szabaduló segédi vizsgára csak a tanonciskola sikeres elvégzését igazoló iparostanonc állhatott.

Szakmunkásképzés 1948 után

Az 1872-es 8-as számú törvény alapján megszervezett iparostanonciskola 1949- ig működött. Az 1922. évi 12-es törvény alapján meghatározott tanterv az általános irányú tanonciskolák szakirányú oktatási rendszerét vezette be, ami Móron a rajzoktatás rokonszakmák szerinti csoportosítására korlátozódott.

Az 1948-49-es tanévet az általános irányú iparostanonciskolában 79 rendes és 27 – évvégén vizsgázó – magántanuló végezte el, a Wekerle utca 24. szám alatti községi elemi iskola termeiben.

Az előző, több évtizedes összetételhez hasonló, vegyes szakmájú osztályok a következők voltak:

I. osztály	28 fő	Kapuvári Károly
II. osztály	30 fő	Horváth István
III. osztály	21 fő	Kellner Ferenc
III. osztályról vizsgát tett 22 fő.

Nagy Tibor 1948. december 2-től tanított a Borszéki Lajos által vezetett iskolában. A heti 9 órában tanított tantárgyak nem változtak az előző évekhez képest.

Az 1949. január 16-án kiadott 13460/1948. korm. számú kormányrendelet intézkedett az iparostanonciskolák ipariskolákká való átszervezéséről. “…az ipariskola feladata az ipari szakmunkás utánpótlás megfelelő biztosítása érdekében szakképzett, művelt és képességeiket a társadalom javára használó szakmunkások nevelése.”

Ennek a kormányrendeletnek megfelelően a móri iskolában vasas szakirányú képzés indult az első évfolyamon 33 tanulóval, faipari csoport 34 tanulóval. Megmaradt még a vegyesképzés is 2 osztályban, összesen 74 ipari tanulóval. A II. vegyesképzésű osztályba 69, a III. osztályba 49 tanuló iratkozott be. Bevezették a szakmai ismeretek tantárgy oktatását, ennek megfelelően bővült a tantestület. Cserháti László, Borbély Imre, Nagy Tibor, Kellner Ferenc és Csornai Emilné voltak a szakmai ismeretek tanítói.

1950-ben kezdődött meg a vájárképzés, a Munkaerőtartalékok Hivatala (MtH) 162-es számú Iparostanuló Iskolájában Móron a Trauttenberg féle kastélyban. (Ma kollégium, Dózsa Gy. u. 2.

A két évtizedig igazgató Borszéki Lajost felváltotta (volt vitéz) Borbély Imre. A két vájár osztályban 50 tanuló kezdett a két évfolyamosra csökkentett iparostanuló iskolában. Egy fémes szakirányú, 25 fős első osztály mellett végzett az utolsó vegyes szakirányú 29 fős második évfolyam. Móron is beindult a szakmunkások termelése, itt főleg a vájárokra szakosodtak.

Az 1951/52-es tanévben az első évfolyamon 2 vájár osztályban és 3 fémipari osztályban összesen 150 ipari tanuló kezdte meg a két, majd egy évfolyamra csökkentett képzést. Eltűntek a tradicionális szakmák. Nem volt már sem kádár, pintér, bognár, sem cipész, csizmadia, szabó, kereskedő. Lett helyette vájár és fémiparos.

1952-től a 82 első osztályos vájár mellett 24 fémes és 30 villanyszerelőt írattak be.

1953 őszén tovább változott az arány: a 6 első évfolyamos, 140 vájár mellett már csak összesen 56 villanyszerelő és fémes ipari tanuló járt a második osztályba. A következő évben egy 20 fős vegyesszakmájú osztály emlékeztetett a múlt iskolájára a közel 150 vájár mellett.

Az iskolaépület szűkös volta, a tanterem hiány és a nagy létszám szükségessé tette a kihelyezett képzést. Ebben az időben – 1954/55-től – Balinkán, Kisgyónban volt az iskolának kihelyezett tagozata a helyi bányatelepeken.

1955-ben az iskola felvette a Perczel Mór Ipari Tanulóintézet nevet, amit azonban csak 1957-ig viselhetett.

1957-től a neve: M.Ü.M. 321.sz. Iparitanuló Intézet. Az iskola igazgatója 1959-ig Borbély Imre volt. Őt követte 1980-ig Kovács János. 1954-től 1962-ig az iskola csak vájárokat képzett, 1957-ig két évfolyamon, majd az 1957/58-as tanévtől kezdve 3 évfolyamon át.

1962/63-ban újrakezdődött a lakatos és a villanyszerelő képzés. A vájárok száma csökkent, a 60 első évfolyamos vájár mellett 16 villanyszerelőt és 54 lakatost is beiskoláztak az első osztályba. A vájárlakatos- villanyszerelő szakmákat oktató intézményben, az utóbbi két szakmában 1965-től emelt szintű osztályokat is létrehoztak.

A vidék iparosításának eredményeként felépült a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Bodajki Gyára. A gyár szakmunkásigényét és utánpótlását a móri iparostanuló iskola biztosította a 60-as évek végétől, 1968/69-ben kezdődött meg évenként egy-egy osztályban a szövőipari tanulók képzése. Ugyanebben az évben szakoktató tanfolyamot indítottak. Ennek célja az iskola tanulócsoportjaival a gyakorlati oktatáson foglalkozó nevelők képzése volt. A néhány évig folytatott szakoktatóképzésen évente 30-40 fős csoportokat készítettek fel a gyakorlati oktatás vezetésére, lakatos és villanyszerelő szakmákban.

A képzés tantervében a következő tantárgyak szerepeltek: géptan, pedagógia, számtan, történelem, rajz, a második évfolyamon: bányaművelés, elektrotechnika, végül a harmadik évfolyamon: szakmai ismeretek és anyagismeret.

Az 1968/69-es évben a következő osztályokat oktatták az 1966 óta 321.sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet nevet viselő iskolában:

I. osztály	vájár	35 fő
I. osztály	lakatos	63 fő
I. osztály	villanyszerelő	25 fő
I. osztály	szövő	30 fő
II. osztály	vájár	15 fő
II. osztály	villanyszerelő	12 fő
II. osztály	lakatos	42 fő
II. osztály	vájár	57 fő
III. osztály	lakatos	27 fő
III. osztály	villanyszerelő	21 fő
I-III. osztály	szakoktatók	42 fő
Összesen 15 osztályban	378 fő

A szakmunkásképzés feladata volt a vidékre telepített gyárak munkaerő szükségletének kielégítése. Ezért 1969/70-ben új szakma képzését vezették be. A Pusztavám-Sikárosi ikerakna telephelyén létesült az Ikarus Karosszéria Gyártó és Járműgyár pusztavámi részlege. 73-as létszámmal megkezdődött a karosszéria-lakatos képzés a móri iskolában. A villanyszerelők és lakatosok mellett még mindig folyt a vájárképzés is.

Az 1970-es évek közepe jelentős fordulatot hozott az iskola életében. Az iparostanuló iskola 1955-57 között már viselte Perczel Mór 1848-as honvédtábornok nevét. Ezt a nevet vette fel ismét 1973-ban. 1976-ra elkészült a volt Trauttenberg kastély kertjében a 3 szintes új iskolaépület. A 8 tanterem mellett szertárakat létesítettek, az addig használt iskolaépületet kollégiummá alakították át, melyhez konyha és étterem csatlakozott. Szükség volt erre, mert az 1963-ban épített gimnázium mellé a tervezett kollégium nem készült el.

1975-76-ban 20 főhivatású tanerő tanított az iskolában, az iskolai könyvtár 4398 kötettel állt a tanulók rendelkezésére.

A gyakorlati oktatást a környék gyáraiban, üzemeiben biztosították: Kincsesbányai Bauxit Bánya, Balinkai Szénbánya, Volán Vállalat Móri Egysége, Pusztavámi Ikarus Karosszériagyártó és Járműgyár, a Csepel Művek Fémművének Móri Gyáregysége, a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Bodajki Gyára, majd az Oroszlányi Szénbányák.

Az autószerelő képzés 1973-ban kezdődött 13 első évfolyamos tanulóval. Nem volt hosszú életű, 1980-ban végzett az utolsó 18 fős osztály. 1978-ban új korszak kezdődött az iskola életében. A szakmunkásképzés mellett gépgyártás technológiai profillal 30 fős szakközépiskolás osztályt indítottak el. Két év múlva 1980-ban iskolázták be a második szakközépiskolai osztályt. Ugyanebben az évben, a helyi szükségleteknek megfelelően több mint 30 év szünet után a kereskedőképzés újra helyet kapott Móron. Ruházati, vegyesbolti és műszaki cikkek eladói csoportok elméleti képzését biztosították egy évfolyamnak. A képzés csak 10 év múlva, 1991-ben folytatódott, 3 évfolyamos oktatás keretében.

A két évenként egy-egy osztállyal induló szakközépiskolai képzés az 1980 években általánossá vált. Évente 26-30 gyermek kezdte meg váltakozva a gépgyártástechnológia, illetve a gépszerelő, utóbb a fémforgácsoló szakon a szakközépiskolai képzést. A szakma iránti igény csökkent, 1997-re már kifutóban van az utolsó két évfolyam. 1992-től közgazdasági osztályban, pénzügyi szakon kezdődött meg a szakközépiskolai oktatás, majd 1996-tól az iskolában létrehozták az érettségi utáni ügyintéző-titkári szakképzést.

A szakközépiskolai osztályok mellett a szakmunkásképzés is folytatódik, a lakatos, villanyszerelő, fonalgyártó és kereskedő szakmákban, 2 hetes ciklusokban.

A szakmunkásképző intézet 1992-ig nem rendelkezett saját telephelyű tanműhellyel. A gyakorlati oktatás az üzemekben és az ottani tanműhelyekben folyt. Az 1992-ben megüresedett Úttörő utcai 4 tantermes általános iskolában átalakított épületben 1993-ban, a még patronáló üzemek segítségével berendezték a gépiforgácsoló és lakatos tanműhelyeket, valamint az erősáramú mérőtermet és a hidraulikapneumatika termet. A képzéssel szemben támasztott igények sokat változtak az utóbbi években. A tanműhelyek kihasználtsága egyre csökkent. Az iskola igyekszik rugalmasan követni a helyi igényeket, 1994-től 1, 1996-tól 2, IBM 386-os és 486-os számítógépekkel felszerelt tantermet hoztak létre, valamint az ügyintéző-titkári képzés számára egy szaktantermet.

Az 1996/97-es tanévben a szakközépiskolai képzésben 257 gyermek tanul (ebből 149 lány) általános gépszerelő és közgazdasági szakirányon, összesen 6 osztályban. Emellett az utóbbi években folyamatosan működik a szakmunkások szakközépiskolája, 2 osztállyal. A szakmunkásképzésben 1996/97-ben 227 gyermek vesz részt (ebből leány 135). A tanított szakmák a géplakatos, villanyszerelő, fonalgyártó, vegyes bolti eladó és ügyintéző-titkár. Az oktatást az iskola 37 fős tantestülete biztosítja.

A továbbiakban idéz a Crowther Bizottság tizenévesek nevelését elemző jelentésből:

„Azok a fiatalok akik most kezdenek el dolgozni, jóval a századforduló után vonulnak majd nyugalomba. Minden valószínűség szerint abban a termelő ágazatban, amelyben elhelyezkedtek, legalább egyszer teljes technikai forradalmat élnek majd át.”

„Ahhoz, hogy megérthessük a jelen változásait, hogy felkészülhessünk a jövőre, és erre felkészíthessük a mostani gyermek nemzedéket, vizsgálódnunk kell a múltban is. Egy település iskolatörténete, számokban, történésekben képes felfedni az előző generációk gondolatvilágát, törekvéseit, elképzeléseit a jövőről, melynek csírája a gyermek.

Mór hajdani polgárai, felelős világi és egyházi vezetőikkel sokat áldoztak az iskolákra. Néha saját, máskor mások hibáiból többször kerültek nehéz helyzetbe. A mai iskola feladata kettős: egyrészt felkészíteni a gyermeket, hogy képes legyen beilleszkedni az őt váró, befogadó társadalomba, másfelől arra felkészíteni, hogy képes legyen olyan társadalom kialakítására és megtartására, melyben jól érzi magát, mint ember, melynek lényege a harmónia, a rend, a béke. Kell tudnia szeretni a szépet, értékelni a jóságot és megismerni az igazságot. Az iskola eszköz, amellyel a jövőt kell előkészíteni, feladata óriási. Mindig többet érdemelne, mint amennyit fordítanak rá.” (…..)

Iskolánk nagy utat tett meg az 1884-es ipartörvény kiadását követő száz évben: A rendszerváltást követő társadalmi és gazdasági változások nagy megrázkódtatást jelentettek a szakképzésnek, iskolánknak is.

Elsőként az IMAG szüntette be a tanműhely működését, majd a rákövetkező évben a CSMF Móri Gyáregysége. Az Oroszlányban és Balinkabányán működő tanműhelyben nem tudták ellátni a szakközépiskolai osztályok gyakorlati képzését.

Egyetlen lehetséges alternatíva mutatkozott, iskolai tanműhely létesítése. Az iskola életében jelentős esemény volt az iskolai tanműhely átadása 1993-ban.

Végre elérhetővé vált az a célunk, hogy az iskola legmesszebbmenőkig biztosítsa a tanulók gyakorlati képzését, önálló tanműhelyük legyen. Teljesült az a célunk is, hogy a szakmunkásvizsgát tett tanulóink saját iskolájukban tegyenek érettségi vizsgát.

Az elképzelések, a tervek megvalósulását jelenti, hogy kialakult egy viszonylag stabilnak mondható képzési szerkezetet. A jelenlegi területek a következők:

Szakközépiskolai szinten:

• gépészet
• közgazdaság
• informatika szakmacsoport
• felnőttoktatási szakközépiskola

Szakképzési szinten:

• géplakatos
• gépi forgácsoló
• villanyszerelő
• élelmiszer- és vegyiáru-eladó

Érettségi után:

• kereskedelmi ügyintéző
• számítógéprendszer-karbantartó

 

Az iskola korábbi igazgatói és elnevezései

Igazgatóink:

1885-1910	Konetsny Gyula
1910-1921	Jókay Endre
1921-1927	Hruschka Antal
1927-1950	Borszéki Lajos
1950-1959	Borbély Imre
1959-1980	Kovács János
1980-1987	Trosztmér Károly
1987-1988	Szabó Károly
1988-1994	Mesterházi Zoltán
1994-2004	Brucker Mária
2004-2009	Józsa Tímea
2009-2024	Zsipi Gyula
2024-

Iskolánk nevei:

1885-1950	Iparostanonc Iskola
1950-1955	162. számú Iparostanuló Iskola (MTH)
1955-1957	Perczel Mór Ipari Tanulóintézet
1957-1966	MÜM 321. számú Iparitanuló Intézet
1966-1973	321. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet
1973-2009	Perczel Mór Szakképző Iskola és Kollégium
2009-2011	Fejér Megyei Önkormányzat Perczel Mór Szakképző Iskolája és Kollégiuma
2012-2015	Fejér Megyei Perczel Mór Szakképző Iskola és Kollégium
2015-2020	Székesfehérvári SZC Perczel Mór Szakképző Iskolája és Kollégiuma
2020-	Székesfehérvári SZC Perczel Mór Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium